Majdnem minden ami kimaradt

Volt az oviban is Karácsonyi ünnepség, amire nagyon készültek a gyerekek, de szerintem én jobban izgultam sokkal, mint Anna. Itthon nem sok jelét mutatt, hogy lesz bármiféle műsor, vagy abban valami szerepe, de lehet, hogy az óvónénik mondták nekik, hogy ne árulják el. Itthon már előre kiválasztotta a rucit amiben az ünnepségen szeretett volna lenni és mindent bekészített a szekrényébe (annyira gondos :))). Az ünnepség nagyon aranyos volt, iszonyú tömeg kerekedett, pedig nem is jött el mindenki.

Voltunk a Bazilikánál az Adventi vásárban. Esett az eső és nagyon hideg volt. Ettek a gyerekek kürtős kalácsot és Anna kapott a mamitól bazinagy színes nyalókát, és hazafelé még a fényvillamossal is találkoztunk.

Sütöttünk és rajzoltunk rengeteg mézeskalácsot Annával, míg Péter egyedül gondoskodott a rendetlenségről.

Voltunk a CeramiCafe-ban, ahola Annával festettünk is :)

Aztán még ettek és aludtak, meg játszottak...

Karácsony és szilveszter

Túléltük. Kicsit mézeskalácsszagúan, de mivel Anna azóta folyamatosan eszi és szereti csinálni is, szerintem ez nálunk nem feltétlenül karácsonyi süti lesz. Hanem mindennapos. Majd megunjuk :). Anna csütörtök, péntek (Karácsony előtt) már nem ment oviba, mert Ő így döntött :), így bőven volt időnk sütni-főzni. Péter is nagyon édesen jön már a konyhába segíteni, így a két fellépőtől én már csak elég érdekesen férek be a konyhába, de sebaj. 24-re az ebédet és a vacsorát is megcsináltam már előző nap, ezzel legalább már nem volt bajunk :). A fát még délután beállítottuk Annával, Ő nézte, hogy egyenes e én meg feszítettem. Hála a Zuramnak a szuper karácsonyfatalpért, mert így farigcsálás nélkül bele tudunk tenni egy egész kicsi fát is, vagy akár egy 3 métereset. Na akkora nem lesz egyhamar, mert azt fel is kell hozni, de szertintem az ajtón se férne be. Idénre egy 1,70 körüli fát választottunk, ami szerintem pont elég és még így is nagy helyet foglal. Este miután a gyerekek lefeküdtek feldíszítettük, ezt is megspóroltunk a másnapból. Reggel Anna és Péter néztek nagyot, hogy milyen szépen feldíszítették az angyalkák a fát nekik. Szenteste itthon voltunk együtt, délelőtt beszereztük ami még hiányzott (macskakaja és innivaló, mert anya nagyon előrelátó :)), megebédeltünk, aztán a gyerekek kidőltek. Ekkor csempésztem a fa alá az ajándékokat, majd mint aki jól végezte dolgát kimentem a konyhába krumplit pucolni. Egyszer csak (mint a mesében :)) bejövök, hát látom ám Annám aki szájtátva áll a fürdőszoba ajtajában és bámulja a fát, meg az ajándékokat, mert Ő mégsem aludt, ezek szerint. Gyorsan visszatereltem, hogy feküdjön még le, mert megijednek az angyalok... Ébredés után öltözködés szépruhába, Apát kiküldtük leskelődni, aztán megszólalt a csengettyű, extázisközeli állapotban Anna, de olyan cuki volt, még a kiskarácsony, nagykarácsonyt is elénekelte :) Ajándékbontás, örömködés és játék kifulladásig. Vacsora, fürdés, játék, aztán játék, játék, játék :)

Reggel csomagolás, hogy fogjuk ezt lepakoni, macskadobozolás, gyereköltöztetés, indulás, mi maradt itthon, tankolás. A Péter majdnem végig aludt, Anna nézegetett, beszélgettünk. Ebédre értünk haza, Mártiék már otthon voltak. Újabb ámulat, ajándékok, öröm :). Lényeg a lényeg, hogy a gyerekek nagyon jól érezték magukat. Voltunk aalsópáhokon, Keszthelyen mamázni, papázni, játszottak, és bár egy nappal tovább maradtunk mint eredetileg terveztük, még így is nagyon hamar elrepült ez az öt (6) nap. 

Szilveszterre még otthon bevásároltam, anyósom megfőzött mindent, amikor hazaértünk csak azzal a tengernyi cuccal kellett kezdenünk valamit amit hazahoztunk. El is határoztuk a Robival, hogy a gyerekek játékok helyett szekrényt kapnak születésnapjukra, mert ami a gyerekszobában van állapot, az már tarthatatlan. Mire mindennel végeztünk és vettünk egy nagy levegőt, meg is jöttek a vendégek. A gyerekek felpörögtek és 10 körül is nehezen tudtam rávenni Őket az alvásra. Jó kis kajálós beszélgetős bulit tartottunk, ahol még a megbontott pezsgő sem fogyott el :). Reggel Péter már 7 előtt ébren volt, nem tudom, hogy bírt felkelni, Anna 9-ig aludt :). Sajnos szemerkélt az eső, így sétálni nem nagyon tudtunk, de azért kicsit lementünk levegőzni.

Megint eltelt egy év, hihetetlen, Anna mindjárt 4 éves, a Péter is nemsokára ovis lesz, arról nem is beszélve, hogy idén betöltöm én is a huszat :)))

negyedik

Hétvégén voltunk az állatkertben megnézni a vombatokat. Mondanom se kell, hogy aludtak, hanyatt fekve, nagyon édesek voltak, de így csak annyit láttunk belőlük, hogy szőrösek :) A szurikáták nagyon édesek voltak megint, és most az oroszlánpapa is szabadon volt, sőt még bömbölt is. A gyerekek egyátalán nem ijedtek meg. Láttunk úszó jegesmacikat, mert a gondozók dobálták nekeik a halakat a medencébe ők meg ugrottak utána, néztük a fókákat, a tevéket, akik hatalmas bundát növesztettek, ja és a medvék, akik egyátalán nem aludtak. Vagy az állatkerti medvék nem alszanak téli álmot? 

Anna annyira elfáradt, hogy itthon egyből ment aludni, pedig a Papa végig húzta a kiskocsiban. A Péter nem sokáig kocsikázott, Ő inkább cipeltette velem magát, majd hazafelé a trolin el is aludt a kezemben :)

Idén is jár a fányvillamos, amit nem lehet kihagyni, szerintem még sokszor elmegyünk megnézni. Na felszállni azt nem , mert annyira sokan vannak mindig rajta, amit nem értek, mert szerintem kívülről sokkal jobb látvány :)

Reggel elfelejtettük bevinni az oviba Annának a csillogós szoknyáját, úgyhogy mázli, hogy a harisnyája csillogós, mert amúgy biztosan haza kellett volna jönnöm érte. Pénteken lesz a Karácsonyi ünnepség, alig várom már, mert biztosan készülnek valamivel, csak el ne felejtsek zsepit vinni :)

Tegnap hajmosás volt mindenkinek, mert Anna kicsit beleragasztotta a hajába kürtős kalács burkolatát, a Péter meg így járt, mert Anna azt mondta, hogy ha neki, akkor a Péternek is :)

mikulás és egyebek (harmadik)

Ma nem hétfő van, viszont a Péter elaludt, így nyugodtan írhatok nem éjjel :)). Hétvégén voltunk mikulásünnepségen a Briósban, ahol a gyerekek nagyon jól érezték magukat, Anna persze mindent megígért a Mikuálsnak, hogy nem fog hisztizni és szót fogad ha-ha, azóta se :), a Péter pedig táott szájjal figyelte, ahogy a pirosruhás nagyszakállú beszél hozzá. Annyira cukik voltak. A legviccesebb az volt, hogy a fiúk és a lányok különböző ajándékot kaptak, az egyik csomagban autó, a másikban gyűrű volt. A Péternek nem jutott autós, de a Mikulás azt mondta biztosan ennek is örülni fog :DDD na persze. A Nóri (Briós) volt olyan aranyos és másnapra kicserélte neki, így aztán végül tényleg nagyon örült :).

Itthon nagy volt a készülődés, de a nagy csodálkozós-megörülős pillanatot persze nem tudtam megörökíteni :(. Mindenesetre nagyon elégedettek voltak mindketten.

Annáéknak az oviban is volt Mikulás, amiről én nem nagyon tudok mondani semmit, mivel Anna igen szűkszavú volt ezt illetően. Kaptak pakkot Pécsről, aminek nagyon örültek, és boldogan rámolták ki a csokikat és az ajándékokat. Most tutira meg vannak győződve róla, hogy ők nagyon jó gyerekek, ha ennyi ajándékot kaptak a mikulástól, vagy szegény már nagyon öreg :)

Péterrel voltunk terepszemlén a CaramiCaféban és tuti viszem Annát festegetni, mert nagyon szupi hely. 

Anna egyébként egyre több mondókát és éneket tud, de sajna egyre többet csap oda Péternek és néha nagyon brutálisan :( ez az ovi gyetlen negatív hozománya. Ja és tegnap találtam a hátán egy harapásnyomot amiről nem sikerült kideríteni, hogy kitől származik. Tegnap családi délután volt az oviban, ami nagyon jól sikerült, szuperül éreztük magunkat, végre a Péter is bemehetett a csoportba, és teljesült Anna vágya, hogy ott alkothattunk együtt :).

gyönyörűhaj, gyönyrűnő :)))

Péter nagyon élvezi mikor egyedül játszhat itthon és senki nem kapkodja ki a kezéből a játékokat Dödi NEEEEE felkiáltással, de ettől függetlenül nagyon szereti Annát persze :))

második

Megint hétfő. A múlt héten Péternek motormegvonás volt, most adtam neki vissza reggel, tekintettel a múltkori balesetre. Szegény Annának az oviban elég kaotikus hete volt, mert az egyik óvónénije lebetegedett, ezért vagy a másik volt velük egész nap, vagy a szomszédos csoportok valamelyikéből kaptak helyettesítést. Ez utóbbit amúgy elég jól tűrte, pedig én ettől jobban féltem. De Eta néni már nagyon hiányzott neki, és nagyon boldog volt, mikor reggel ő várta a gyerekeket :). 

A változatosság kedvéért most én vagyok beteg. Az oviban megint elég sokan köhögnek, remélem a vitamin amit adok Annámnak tényleg olyan jó, mert nem szeretném a tél hátralévő részét orrszívással tölteni :(.

Ma megyek SzMK gyűlésre. Sose gondoltam, hogy valaha ilyesmire fogok vetemedni, de a gyerekekért bármit. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi zajlik egy ilyen megbeszélésen.

Este azon gondolkoztam (mielőtt elaludtam 9 körül hi-hi), hogy a Péter a jövő szeptemberben induló kiscsoportba fog járni, Anna pedig jövőre középsős lesz, ha Anna ráhúz még egy évet az ovira, akkor egy osztályba is járhatnak :). Ez azért nagyon vicces, persze nem így lesz, de a lehetőség ezek szerint adott, hogy 2 évnyi korkülönbséggel a gyerekeim mindenféle csalás nélkül egy osztályba járjanak. :)

Pénteken sütöttem egy sütőtöktortát citromkrémmel a tetején. Hát az olyan finom volt, hogy még Annának is ízlett, pedig neki aztán nem könnyű olyat csinálni amit szeret. Ez alól persze kivétel az ovis zellerkrémleves, mert azt nagyon-nagyon szereti, meg egy csomó mást is,... az oviban :). Nem baj, normál esetben egy héten ötször ott eszik, szóval nem olyan rossz a helyzet :).

Anna 2 évvel ezelőtt :)

A héten amúgy mindenki kapott influenza elleni védőoltást, ami azért volt külön vicces, mert nekem is a gyerekorvos adta be. Anna nagyon várta, előző este már követelte a szuriját. Amikor menni kellett akkor már nem volt olyan bátor, de sikerült meggyőznöm (nagyon büszke voltam rá :)))) A rendelőben már inába szállta bátorsága, de itt segített az, hogy ott volt az én oltóanyagom is, így én kaptam az első szurit, aztán Anna (aki visított, pedig tényleg nem fájt), végül a Péter, aki megdöbbenve nézte a földön vonyítva fetrengő nővérét, így csak addig sírt amíg a bökés volt. Anna ekkor még mindig a földön és mikor megkérdeztem, hogy fáj e még, felkelt és azt mondta nem. Szóval nagyon vicces volt. Ezek után kimentünk még a játszóra, ami közvetlenül a rendelő mellett van, úgyhogy végül jókedvűen mehettünk haza. 

Képek 2 évvel ezelőttről (Péter még a hasamban:) ):