második

Megint hétfő. A múlt héten Péternek motormegvonás volt, most adtam neki vissza reggel, tekintettel a múltkori balesetre. Szegény Annának az oviban elég kaotikus hete volt, mert az egyik óvónénije lebetegedett, ezért vagy a másik volt velük egész nap, vagy a szomszédos csoportok valamelyikéből kaptak helyettesítést. Ez utóbbit amúgy elég jól tűrte, pedig én ettől jobban féltem. De Eta néni már nagyon hiányzott neki, és nagyon boldog volt, mikor reggel ő várta a gyerekeket :). 

A változatosság kedvéért most én vagyok beteg. Az oviban megint elég sokan köhögnek, remélem a vitamin amit adok Annámnak tényleg olyan jó, mert nem szeretném a tél hátralévő részét orrszívással tölteni :(.

Ma megyek SzMK gyűlésre. Sose gondoltam, hogy valaha ilyesmire fogok vetemedni, de a gyerekekért bármit. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi zajlik egy ilyen megbeszélésen.

Este azon gondolkoztam (mielőtt elaludtam 9 körül hi-hi), hogy a Péter a jövő szeptemberben induló kiscsoportba fog járni, Anna pedig jövőre középsős lesz, ha Anna ráhúz még egy évet az ovira, akkor egy osztályba is járhatnak :). Ez azért nagyon vicces, persze nem így lesz, de a lehetőség ezek szerint adott, hogy 2 évnyi korkülönbséggel a gyerekeim mindenféle csalás nélkül egy osztályba járjanak. :)

Pénteken sütöttem egy sütőtöktortát citromkrémmel a tetején. Hát az olyan finom volt, hogy még Annának is ízlett, pedig neki aztán nem könnyű olyat csinálni amit szeret. Ez alól persze kivétel az ovis zellerkrémleves, mert azt nagyon-nagyon szereti, meg egy csomó mást is,... az oviban :). Nem baj, normál esetben egy héten ötször ott eszik, szóval nem olyan rossz a helyzet :).

Anna 2 évvel ezelőtt :)

A héten amúgy mindenki kapott influenza elleni védőoltást, ami azért volt külön vicces, mert nekem is a gyerekorvos adta be. Anna nagyon várta, előző este már követelte a szuriját. Amikor menni kellett akkor már nem volt olyan bátor, de sikerült meggyőznöm (nagyon büszke voltam rá :)))) A rendelőben már inába szállta bátorsága, de itt segített az, hogy ott volt az én oltóanyagom is, így én kaptam az első szurit, aztán Anna (aki visított, pedig tényleg nem fájt), végül a Péter, aki megdöbbenve nézte a földön vonyítva fetrengő nővérét, így csak addig sírt amíg a bökés volt. Anna ekkor még mindig a földön és mikor megkérdeztem, hogy fáj e még, felkelt és azt mondta nem. Szóval nagyon vicces volt. Ezek után kimentünk még a játszóra, ami közvetlenül a rendelő mellett van, úgyhogy végül jókedvűen mehettünk haza. 

Képek 2 évvel ezelőttről (Péter még a hasamban:) ):

első

Ha már hétfő, elkezdem a bolgolást. Mostanában elég sok minden történt velünk, és most nem annyira a jó dolgokra gondolok :(. Miután a múlt héten egy estét megint a baleseti sebészeten töltöttünk (most épp Annával), szombaton a Péter akkorát esett a motorral, hogy kijött a vére, ahogy Annám mondaná. Mint a filmekben, áterpült a kormányon és kiterült az aszfaltra (vagy viacolorra, mert a Balzac utca járdáján ott pont az volt, ha jól emlékszem). Mindenesetre most egy hatalmas horzsolás van az állán és egy kicsorbult foga, ami remélem a végleges fogára nem jelent semmiféle károsodást. Mindenesetre még így is cuki (naná), és aki nem szokta közelről nézegetni a fogait, az észre sem veszi.
Még szerencse, hogy olyan sok aprósággal tudnak a gyerekek örömöt okozni, hogy az ember ha nem is felejti el az ilyen dolgokat, de lagalább nem gondol rá állandóan.

Állán az új, orrnyergén a régi

Utálatos dolog, hogy ilyen hamar sötétedik, mire eljutunk a játszótérre az oviból, már elkezd sötétedni, és tök sötétség van mire hazakeveredünk. Apropó ovi. Anna egyre jobban érzi magát, most már nem szokott sírni egyátalán, hisztizni csak ritkán, műhisztizni meg még kevesebbszer :). Olyan nagylány, szinte most született, és már a Péter is mindjárt 2!!! éves.

A november elejei hosszúhétvégén megint kimentünk a Rosinanteba és megint szuper volt. Voltunk hajózni, sétáltunk a szigeten, Szentendrén, gyűjtöttünk faleveleket, tobozokat (persze ott is felejtettük :)), szóval igazán jól éreztük magunkat. Jókat ettünk, a gyerekek is!!!, jókat aludtunk :), és jókat játszottunk az udvaron is, amikor nem mentünk el lófrálni valamerre. Kár, hogy idén nem volt tökvadászat, és nem azért mert tavaly mi nyertünk (egy vacsorát), hanem mert nagyon jó móka volt és szerintem idén már a Péter is élvezte volna. Ha jól emlékszem, a múltkorit átaludta :).

Miután hazajöttünk történt az a bizonyos kórházlátogatás Annával, így összesen 2 álló hétig nem ment oviba. Kicsit féltem, hogy mi lesz, de Ő, mintha csak egy nappal előtte jött volna ki úgy sétált be. Elképesztő. Ez volt a múlt hét, na ma már nem ment ilyen simán a dolog. Lehet, hogy havonta egy hétig nem akar oviba menni, amúgy meg igen...
A lényeg a lényeg, hogy szereti, és nagyon sokat tanul, mert már nem csak azokat a mondókákat és verseket mondja amiket együtt tanultunk, hanem újakat, és sokat. Egyszer elmondta nekem az Iciri-piciri-t. Szinte nem is kellett segítenem. Ja és a verselhetnék általában a fürdőkádban jön rá, vicces :).

Első nap az oviban

 A madár a fején egy cinke, merthogy cinke csoportba jár és pillangó a jele.

Szüreti témakörben alkotta :)

Erre nem jöttem rá, hogy miért :)